A jelenség hétköznapi. Emberfiát tarkón üti, a táplálkozzunk egészségesen mizéria, leteszi a reggeli melegszendvicsét az értetlen kutya elé. Elmegy a boltba, vásárol 15-20 dkg tarját, egy doboz tojást, paradicsomot, paprikát. Hurrá! Gyere egészség, az enyém leszel!
Azután otthon nekilát. Serpenyő, kevés olaj. Közepe piros, jöhet a tarja a majdani tükörtojás alá! Azután elszabadul a pokol. A húsba zárt, bosszúért üvöltő, halott disznólélek iszonyatos csapkodással vergődve, az összes tűzforró olajat a pofánkba porlasztja, beterítve mindent maga körül. Precízen kipöttyözi a tűzhelyet, a csempét, a páraelszívót, sőt, még arra is marad egy kis energiája, hogy félig kiüsse a szemünket.
Mit mondana erre Öveges tanár úr? Első körön alighanem azt, hogy az áldóját! Második körön, talán megemlítené, hogy csak egy erősen szuiciditásra hajló barom próbál kétszáz fokos, forró olajon vizet forralni, de úgy tűnik, nekem ez is sikerült. No, de lássunk a jelenség belsejébe!
Hogyan is áruljunk vizet?
Ásványvízként! -mondaná a legtöbbünk, de nem ez a legjövedelmezőbb módja. Az ivóvíztől az ásványvíz csak alig háromszázszor drágább, és nem is lehet dekára árulni, úgyhogy a kereskedőnek más utat kell bejárnia. A megoldás a húsnak látszó szivacs feltalálása.
Ha az ember amatőr, akkor könnyen átveri a pultban lilás hullaházi fényben sziporkázó gépsonkák halma, még akkor is, ha valahogy kicselezi a kideríthetetlen beltartalmú párizsi féléket.
Na jó, ez nem igaz.
Mármint, hogy kideríthetetlen. Csak, mert Öveges tanár úr megkövetelné, EZ a Párizsi: (Sertéshús, Ipari szalonna, Víz, Bőrkeemulzió, Szójafehérje, Stabilizátor (E451, E452) Stabilizátor (difoszfát) Emulgeáló szer (E450), Fűszerkeverék, Antioxidánsok (E301, E330, E316, E300) Ízfokozó (E621), Aroma Színezék (E120) Dextróz Színezék (kármin) Színezék (E120) Tartósítószer (E250)
No de a tarja! Hát annak húsból kell lennie! Hát látszik rajta! Megjelenésének egyéni voltában a természet, a böllér, a hentes kart karba öltve adott bele apait-anyait! Ez biztosan hús! Az egészséges reggeli Prima Materiája, maga az energiát adó őselem! Tényleg? Lóf.szt!
A gond szegény húsárú létrejöttekor még talán nem is létezik, de mire kikerül a xxxx üzletlánc szeletelt csodái közé, (nem írok nevet, mert nincs kedvem pereskedni a reggelimmel) addigra víztartalma valahol a medúza és a görögdinnye magasságában leledzik. Sütni nehéz, talán kenyérre még elmegy, de egy-két nap után a hűtőben, felszínén kiválik valami ragacsos, mosogatólé szagú lepedék, amitől a kutyának sem mertem odaadni.
A kérdés? Ki a francnak kellene ezt ellenőrizni, és miért nem teszi? Ha pedig „belefér” ez a víztartalom, akkor ki az aki ezt a szabályozást így jóváhagyta? A külföldi tulajdonú nagy láncok milliárdokat keresnek azzal, hogy minden szemetet meg lehet etetni a magyarral, ráadásul drágábban, mint amennyiért a honi boltjaikban igazi húst árulnak. No valahol itt kellene elkezdenünk a rendrakást.
Reggeli után.
